és én is

Ötvennégy évbe hajlok én
s nem szülinapi költemény,
nem is
hamis

akár-valahány sokadik
józsef attilás vers-ladik
üzen
vízen

vagy tiszta égi kéken át,
hogy megittam a múlt borát
liter,
ha volt.

Csacska szavaktól nem remél
vigaszt a lelkem, s egy helyért
- ülni,
állni -

a Parnasszus magas ormán
volt perceket felsorolván
- májam
kacag -

rohadtul kevés, de mégis,
ki ne próbálná, hát én is...
fityisz,
füge

Én sem jutottam semmire,
csak néznek rám, mint nénire
kicsik,
nagyok

mégsem cserélnék senkivel
sem Attila, sem Dániel,
- kemény
a tény -

hogy még csak költő sem vagyok,
jobb ha már el is hallgatok:
na kuss
mamus! 

Eredj, söpörj, vagy mosogass,
így, úgy akár, csak odahass,
Rendet
csendet! Csendet!