Ábrahám Béla
Elgurult szőlőszem
( Nincs más kincsem, csak a bánat
eltemettem az apámat
anyám sírban, s a szerelem,
"a szerelem sötét verem" )
A kehelyben szenvedély,
árnyak a falon,
lelkem mélyén a bánat
- jaj, nem akarom -
szépséges és tiszta, de
oly szerencsétlen,
mint Desdemona egykor,
hiába vétlen,
- a szőlőszem elgurult,
gyógyír erre nincsen -
borba kell fojtanom az
egyetlen kincsem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése