First encounter with the tile dwellers.
Margaret ( the lady with camellia) entered the shower cubicle. While the warm water flowed over me pleasantly, I tried to see her as I did long ago. But I didn’t find her beautiful at all. She was fragile and pale, and a tall little hat with a purple ribbon was on her head. She looked past me sadly. Her features seemed a bit blurry, so I leaned closer to her. Then I lost her. Another face had just emerged: Cyrano de Bergerac. However, he may not have even noticed me, he just looked out of the shower cubicle and seemed to grow a long nose like Pinocchio, except for the characteristic hair on his face and the masculine head posture. It was he. Unmistakably. I didn’t feel like meeting with any of my visitors on January's first day. I looked at Marguerite, turned off the water, and toweled.
2. encounter with the tile dwellers.
"Enough of this genre anyway!" The bonobo on the tile repeated as I sipped my coffee in the restroom. It's not even real coffee, just a 3 in 1 shot, it's evening, but it calms me down. After the second sip, I don't mind the fucking bonobo. By the way, the bathroom is full of ghosts today. Demons with a devil's face. Behind Cyrano, a bull appeared with a laurel wreath on its head. A row away, upside down, the bull wasn't even a bull, but a dwarf. On the other hand, the bonobo talks just in the air. Now.
In the evening I went into the shower cubicle again to increase my calmness, Margaret was still there. During the shower, the movie The Shawshank Redemption came to my mind. It is strange. For a long time, I thought that only in movies could it be possible for years to pass in an hour, but now it's clear that in real life a decade can pass in a few minutes. Such sentences - referring to the genre - can make you age quite a bit, even if you eventually forgive them, because they are usually uttered with premeditated, mean intentions. But even a knife gets worn out if you sharpen it often.
A nyugalmam növelése érdekében este ismét elmentem zuhanyozni, a fülkében még ott volt Margaret. Furcsa, hogy zuhanyozás közben a Remény foglyai című film jutott eszembe. Sokáig azt hittem, hogy csak a filmekben lehet, hogy egy óra alatt évek teljenek el, de most már világos számomra, hogy a való életben is évtizedek telhetnek el pár perc alatt. Az ilyen, a műfajra utaló mondatok eléggé megöregíthetnek, - még akkor is, ha végül megbocsátasz, - mert általában előre megfontolt, aljas szándékkal hangoznak el. De még a kés is elhasználódik, ha gyakran élezik.
3.
I silently leaned against the door from the inside. It would have been nice to cry, but it only squeezed my throat. I saw that Pierrot was there on the tile. He was slowly shaking his head, and a large tear was rolling down his cheek.
" Not to go to pieces!" he said quietly.
" But why does he do this?" I asked.
My sweetheart decided not to eat what I cooked because my cooking was part of the genre. But the children tried to force their father to feed him. And then I escaped.
- Don't fall to pieces - repeated Pierrot
- Me? The family, the whole family falls to pieces.
- Nice little fall. - I just saw King Lear crouching by the door with his arms tightly clasped in front of him. - What about Tom? - he asked
- What would be. He is cold. - I said. Well, let's face it, this is bordering on madness. I added in my mind
Csendben az ajtónak dőltem belülről. Jó lett volna sírni, de csak a torkomat szorította. Láttam, hogy Pierro van a csempén. Lassan ingatta a fejét és egy nagy könnycsepp gördült le az arcán.
- Ne hullj darabokra - mondta halkan.
- De mért csinálja ezt? - kérdeztem.
A kedvesem úgy döntött, hogy nem eszi meg a főztömet, mert az is a műfaj része.
A gyerekek próbálták erőltetni és rávenni az evésre. És akkor menekültem ide.
- Ne hullj darabokra - ismételte Pierrot
- Én? A család, az egész család darabokra hullik.
- Szép kis bukás. - Csak most láttam, hogy az ajtó mellett Lear király kucorog két karját szorosan összefonva maga előtt. - Mi van Tamással? - kérdezte
- Mi lenne. Fázik. - mondtam. Hát lássuk be, ez már az őrület határa. Tettem hozzá gondolatban.
4.
The laundry room is overrun with cats today. There is a very cute one among them, curled up in the corner of a tile and purring constantly. You don't even need to pet it. But there are also meowing ones, although only I can hear them. In any case, a big advantage of these cats is that they are odorless. More precisely, they smell like a bathroom.
This was the only place where I didn’t smell the ferret’s pungent odor.
My daughter got a pet from her father for Christmas. It was a touching moment. The child cried with joy. For a moment, I thought it was worth all the suffering. Of course, my opinion changed when I had to clean the cage because the little lady hadn’t come home in days. She’s an adult. On paper.
A mosókonyhát ma ellepték a macskák. Van köztük egy nagyon aranyos, az egyik csempe sarkába gömbölyödve és folyamatosan dorombol. Még simogatni sem kell. De vannak nyávogósak is, bár csak én hallom. Mindenesetre ezeknek a macskáknak az a nagy előnye, hogy szagtalanok. Pontosabban fürdőszoballatúak.
Ez volt az egyetlen helység, ahol nem éreztem a vadászgörény átható szagát.
A kisállatot a lányom kapta karácsonyra az apjától. Megható pillanat volt, a gyerek elsírta magát az örömtől. Egy pillanatra azt gondoltam én is, hogy ez megér minden szenvedést. De persze megváltozott a véleményem, amikor nekem kellett kitakarítanom a ketrecet, mert a kishölgy már napok óta nem jött haza. Nagykorú. Papíron.
4.
Tonight in the shower, Cyrano finally looked at me, so I could see not only his left profile. He was quite handsome. His nose had also become smaller.
" ...the most beautiful that breathes." he sighed.
- I know. Roxana. But this is surely not about you. This story is not even a bit similar.
- What did you do? - he asked
I did it last night. I stood in front of him and said: I'm leaving. Your will be done."
- What? - At that moment it seemed like total darkness.
- That's what you wanted, right? Your will be done. I just save what can be saved. Although I don't think it's the same as what you thought. Love... well, I should have done that too. 'Lóvé' (money)is spelled with a long o and e. I can't, and I don't want to take anything away from here. You did everything you could to keep your family together, and in the process, you shattered the framework of the whole thing.
The framework. I don't think either of us needs this stomach cramp, and I don't see any other way to end it now. Just this. And that's it. - my heart almost broke, he just looked at me, and he hurt, - Hmm, how well we can hurt together because that's exactly how it all started. Exactly 25 years ago. Exactly.
Margaret also turned her pale face towards me.
" Then what will happen to love?" she asked.
I was surprised that I was the center of attention.
- Love? You say love? Love is when a man says to a woman: " Don't object, you will be free sooner!" ?
" It seems that I was freer either," Margaret said and turned her head away.
Ma este a zuhanyban Cyrano végre rám nézett. így hogy nem csak a bal profilját láttam, egészen jóképú volt. Az orra is kisebb lett. - ...a legszebb ami lélegzik. - sóhajtotta - Tudom. Roxána. De most igazán nem rólatok van szó. Kicsit sem hasonlít ez a történet. - Mit tettél? - kérdezte
Tegnap este megcsináltam. Megálltam előtte, és azt mondtam: elmegyek. Legyen meg a te akaratod. -
- Mi van? - abban a pillanatban úgy tűnt, hogy teljes a sötétség.
- Ezt akartad, nem? Legyen meg a te akaratod. Én meg mentem, ami menthető. Bár az azt hiszem nem ugyanaz, amire te gondoltál. Love... nos az kellett volna nekem is, a lóvét hosszú ó -val írják. Nem tudok, és nem is akarok elvinni innen semmit. Mindent megtettél, hogy a családodat egyben tartsd, közben szétverted az egésznek a keretét.
A keretét. Ez a gyomorgörcs szerintem nem kell egyikőnknek sem, és én most nem látok már más utat a megszüntetésére. Csak ezt. És pont. - majdnem megszakadt a szívem, csak nézett, és fájt, - hm milyen jól tudunk együtt fájni, hiszen pont így kezdődött az egész. Pont 25 éve. pont.
Margaret is felém fordította a sápadt arcát. - Mi lesz így a szerelemmel? - kérdezte Meglepett, hogy a figyelem középpontjába kerültem. - Szerelem? Azt mondod, szerelem? A szerelem az, amikor a férfi azt mondja a nőnek: " hagyd magad, hamarabb szabadulsz!" ? - Úgy tűnik, még én is szabadabb voltam. - mondta Margaret és elfordította a fejét.
5.
I've been showering with my eyes closed for three days. I saw that Margarite was getting thinner every day, she was just a pale shadow of herself. The poet's nose didn't grow any longer.
But there's a ceasefire, almost peace. For two days. We had breakfast and dinner together.
"Time and God are one, both unsearchable and their mills grind slowly. "And the hurricane that has been set on its path needs to be tamed and only after then can you set it to sail," I thought.
- so-so - the soft, warning voice came from beyond the shower cubicle wall. Oops, I forgot that Father Lin-chi was also contemplating somewhere here. Of course, I saw him over the toilet tank last time, and I usually meditate with my back on it.
I stepped out of the shower and, while I was toweling, I studied Father Lin-Chi's face.
- Here you go. I'm standing here naked. I have nothing to cover. Just tell me if you have some better wisdom.
"Neither love nor self-conjecture," he said. As if he wanted to annoy me. There is no such word as self-conjecture. "Change only points to what is constant," he added.
I wasn't in a philosophical mood, but I had to admit that the abbot was just reacting to my "clever foolishness."
"What a blessing a man is to a woman, and a woman to a man," Lin-Chi sighed deeply, then turned away as if considering the conversation over.
He was probably right, I thought, but I actually had mixed feelings about it.
Három napja csukott szemmel zuhanyozom. Azért láttam, hogy Margarite minden nappal fogy, halvány árnyéka csupán önmagának. A költő orra nem nőtt tovább.
De tűzszünet van, szinte nyugalom. Két napja. Reggeliztünk, vacsoráztunk is együtt.
"Az idő és az Isten egyek, mind kifürkészhetetlen, malmaik pedig lassan őrölnek. Az útjára indított hurrikánt pedig csak szelídítve lehet vitorlába fogni." gondoltam.
- Cö-cö. - a halk, figyelmeztető hang a zuhanyfülke falán túlról jött. Hoppá, elfelejtettem, hogy Lin-csi apát is itt szemlélődik valahol. Persze, hiszen a vécé tartály felett láttam a múltkor, annak meg rendszerint háttal ülve meditálok.
Kiléptem a zuhanyfülkéből és amíg törölköztem Lin-Csi apát arcát fürkésztem.
- Tessék. Itt állok meztelenül. Nincs mit takargatnom. Csak mondd, ha van jobb bölcsességed.
- Sem szeretet, sem önsejtés. - mondta. Mintha csak bosszantani akart volna. Nincs is ilyen szó, hogy önsejtés. - A változás csupán rámutat arra, ami állandó. - tette hozzá.
Nem voltam filozofikus hangulatban, de be kellett látnom, az apát csupán reagált az "okos ostobaságomra"
- Mily nagy áldás az asszonynak a férfi, és a férfinak az asszony - sóhajtott mélyet Lin-Csi, aztán elfordult, mint aki befejezettnek tekinti a beszélgetést.
Bizonyosan igaza van - gondoltam, de valójában vegyes érzéseim voltak ezzel kapcsolatban.
6.
My body knows your body well, the soul in me loves you forever,
but your self and mine sue time and space against each other.
Testem a testedet ismeri jól, bennem a lélek örökre szeret,
de éned és énem egymás ellenében perli az időt és a teret.
"Hard times make you a poet." I thought when I put the washing machine to work. Well, not a real one, just a kind of minor poet, as psychotherapist and philosophist of religion Péter Popper would say.
"Everyone is a poet. More than that, everyone is a poem. But the truest poet is the silent one," Lin-Chi said.
"Well, the house is quiet, but the tension has remained," I replied. "Tension, fear, dismay."
I couldn't tell who was more scared. Him or me?
But we've already played this. Of course, you can't know, because we only renovated the bathroom a few months ago, and you all came with the tiles.
"You are wrong. We were all here, you just didn't see or hear us. And there are still others here that you haven't discovered yet." - I heard a voice behind me. I turned slowly and
searched for the source of the sound, my eyes scanning the green marble tiles.
Then I saw it. It glowed red, and I couldn't understand how I hadn't noticed it before. The Fox sat there with its soft, thick, furry tail wrapped around itself, its smart button eyes looking straight at me.
- Oh! - At first, I was just shocked, then I was filled with anger. - Really! You were always here! I told the story hundreds of times. Separately to each of my children. From a book, from my head, with the record, then from the Internet, with drawings and real pictures, without pictures, but the essence was always the same. "One sees right only with the heart." So what now?! Have I gone blind?! Or am I seeing him right now? My daughter even got you tattooed on her waist! The story of Little Prince. It's eternal, you know, like the Bible! What will help me, tell me? - I waited for him to answer, but for seconds he just looked at me with pure, warm eyes. His gaze was gentle; I detected neither anger nor sorry in it. I closed the lid of the laundry basket and left the laundry room, away from Lin Chi, fox, taking only my upset soul with me.
A nehéz idők sokkal inkább költővé tesznek, gondoltam, miközben munkára fogtam a mosógépet. Na nem igazivá, csak amolyan fűzfapoétává, ahogy Popper Péter pszichoterapeuta és vallásfilozófus mondaná.
- Mindenki költő. Méginkább mindenki egy vers. De a legigazabb költő az, aki hallgat. - szólalt meg Lin-Csi.
- Nos a házban csend van, de a feszültség maradt. - feleltem. - Feszültség, félelem, riadalom.
Nem tudnám megmondani, ki ijedt meg jobban. Ő, vagy én? De ezt már eljátszottuk. Persze te nem tudhatod, mert a fürdőt csak néhány hónapja újítottuk fel, ti mind a csempével jöttetek.
- Tévedsz. Mi mind itt voltunk, legfeljebb nem láttál és hallottál bennünket. És még vannak itt, akiket eddig nem fedeztél fel. - hállottam a hátam mögül egy hangot. Lassan megfordultam,
kerestem a hang forrását, tekintetemmel pásztázva a zöld márványos csempét.
Aztán már láttam. Vörösen világított, és nem értettem, hogy lehet, hogy eddig nem vettem észre. Puha vastag bundás farkát maga köré tekerve egyenes háttal ott ült a Róka, és okos gombszemeivel egyenesen rám nézett.
- Ó! - először csak valami döbbenet lett rajtam úrrá, aztán elöntött a méreg. - Na valóban! Te mindig itt voltál! Több százszor is elmondtam, elmeséltem a történetet. Külön- külön minden gyerekemnek. Könyvból, fejből, lemezről, aztán az internetről, rajzolt és valódi képekkel, képek nélkül, de a lényeg mindig ugyanaz volt. " Jól csak a szívével lát az ember " Hát most mi van?! Megvakultam?! Vagy éppenséggel pont most látok? A lányom még a derekára is odatetováltatott téged! A Kisherceg. Örökérvényű, tudod, mint a Biblia! Mit segít rajtam, mondd? - vártam, hogy válaszoljon, de másodpercekig csak farkasszemet nézett velem. A tekintete szelíd volt, sem haragot, sem sajnálkozást, nem fedeztem fel benne. Lecsuktam a szennyestartó fedelét, és elhagytam a mosókonyhát Lin Csi-stől, rókástól, csak a feldúlt lelkemet vittem magammal.
-
Hallottam, hogy a mosógép végzett, de halogattam, hogy visszamenjek a mosókonyhába. Az utolsó menedékem is harctérré változott. Haragudtam magamra, amiért elvesztettem az önuralmamat. A róka, aki oly sok dolgot tanított a Kishercegnek... de én talán mégsem értettem meg mindent. Most menjek vissza bocsánatot kérni?
7.
Nem. Nem fogok bocsánatot kérni, gondoltam, mielőtt lenyomtam a kilincset. Belépve önkéntelenül odaesett az első pillantásom, ahol a rókát láttam legutóbb. Meglepetten láttam, hogy valaki más áll ott most, egy nőalak. nekem háttal. Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, lassan megfordult és rámnézett.
- Azr a rohadt....szaladt ki a számon, a szavak persze nem tudnak olyan villámgyorsak lenni, mint a gondolat, és ő azonnal közbevágott.
- Nem, nem, összekeversz valakivel! Nézz csak rám! - és néztem. Az arcának vonásai lassan átalakultak, ruhája vörösből előbb halvány rózsaszínre vált, majd bézs és törtfehérben játszott, a testhezálló kihívó szabás lágyesésű légies formává alakult. A szövet nem mozdult, mégis úgy tűnt, mintha lebegne, és már nem is az az általam gyűlölt alak állt szemben velem, akinek első pillantásra hittem, és aki nem is állhatott volna ott, hiszen ide bárki bejöhetett velem, utánam, de a való élet szereplőinek kívűl tágasabb volt.
- Jaj, úgy tűnik már rémeket látok. - jegyeztem meg.
- Rémeket? Ó én csak boszorkány vagyok, igaz, rém kedves. Legalábbis azt mondják. - Oldalra billentette a fejét, és mosolygott. Most ketdtem csak igazán látni őt. Magas volt és könnyű, mint akit nem húz le a föld a ruha lágyan omlott köré, haja világos volt, aranyló, de nem csillogott — inkább világított, mint egy emlék, amit már majdnem elfelejtettél.
- Van egy vers - mondra - talán ismered. - És mielőtt megszólalhattam volna, már mondta is:
Penitencia
Ó te szegény boldogtalan asszony.
Nem is tudod, mennyire az vagy.
Hogy is lehetnél boldog, mig mást
szeretni nem tudsz, csak önmagad.
A végzet asszonya lettél, mindig
csinos, csábos, kecses, illatos,
arcodon a mosoly mégis gyakran
hazug, hamis, álszent és harmatos
orcád, ha könnyektől nedves, és sirsz
hangosan, akár egy kisgyermek,
érzéseid, mint vízen lebegő habok
csináltak, felszínesek, súlytalanok.
mind csak eszköz kicsinyes játszmáidban,
festett arcodon műanyag ragyogás
szól a jövő-menőkhöz, baráthoz-idegenhez,
már korán reggel a színpadodon állsz
és amit Isten a nőknek kitalált, adott,
eljátszod a legszebb szerepeket
s közben akár a harci kutyák
áldozatod többé el nem ereszted.
Hős anya, tündéri mamácska,
gondos feleség, szép asszony, jó barát,
Isten legszelídebb báránya, szinte szűz,
s lólábad behúzod a takaród alá.
De most, hogy ezt a verset megírtam,
ki kell vájnom a saját szemem,
veszitsem el hallásomat, és az összes
érzékem, melyekkel mindezt érzékelem.
Döbbenten álltam. _ Hogyan.... honnan...? Ez a vers hétlakat alatt van a fiókomban! Nem mutattam, nem beszéltem róla senkinek!
- Nem kellett mutatnod. Nem hiszem, hogy nem jöttél még rá, hogy itt mi mind Te vagyunk. És.... megbocsátunk. - Glinda lelépett a csempéről és a pillanat egy tört részére hús-vér alakban odalépett hozzám és homlokoncsókolt. Aztán már nem volt sehol. Senki sehol. Néztem a falakat a zöld csempe hullámzó mintáit, üres volt minden, de mégsem. Lassan kinyitottam a mosógép ajtaját, kiszedtem a ruhákat, kiteregettem. Azután elővettem a ruhásszekrény aljából az utazótáskát.
