Ma

Szigliget 2015. július 7.

Ma megtiszteltem a hajnalt,
felvettem a legszebb ruhám.
Így ültem ki a szigligeti nyárba,
hátha...Hátha köszönésemre
visszaköszön, madarat daloltat
a fényözön, repteti felém és elém
a sétányon leszáll. Én felállok,
a fák közé óvatos léptekkel követem,
de már nem jön velem az árnyékom
és a fehér holdkaréj. Lomb sűrűje
az égi bárányokat is eltakarja.
Egy vörösfenyő karja int, szól :
Gyere! Avarban, törzsben, lombban
az erdő ihlete vár!

Így képzeltem én s léptem már,
amikor felrebbent.
- Hé Jancsi-madár! - s ő válaszolt:
- Kár!   De kár!