Vázsonyi Judit verse : Árván

utóirat

Ül az úr a karosszékben karba tett kézzel fent:
neuron- miriádok, ítéletre fent csend
vihar előtt, úri-muri. Metamorfózis helyett
pár soros magányban keresett helyet
s most ennyit dalol csupán a lant:
"jelölni, mint változásra alkalmatlant"