2013. május 28., kedd

Veled vagyunk


Fázom, belül úgy reszketek,
adjatok egy kis meleget.
Kívül is beleremegek,
sötét démonoktól rettegek.

Vedd le, vedd le - mondja -
fejem vasabroncs szorítja!
Tedd kezed homlokomra!

- Itt vagyok testvérem veled,
halkan suttogok neked.
Homlokodon érezd a kezet,
felmelegít a szeretet.

Pusztulnak innen a démonok
eldobjuk e szörnyű vasabroncsot,
s lelkedben tiszta lesz minden sarok.

Ha önmagadban nem hiszel,
higgy bennem, bennünk
egész világokat bír el -
felemel a szeretetünk!
                   2003. jul.

S o S

Beteg a szerelmünk s titkoljuk előtte,
hadd higgye, múló rosszullét,
s ha mosolyunkra visszamosolyog,
bennünk is élteti a gyógyulás reményét.

De gonoszak vagyunk is hozzá!
...mert fuldoklik, ami fáj a torkán akadt;
öklendezne, hogy okádjon, köpjön -
mi erőltetünk reá nyugalmat.

Félünk, hogy a roham végzetes lenne,
s az orvosság drága, s messze van...
csak nézzük s őrködünk felette
míg lélegzik...míg a szíve dobban.

Mert ítéltünk, de nem tudjuk
a titkos papíron mi is áll,
nem tudjuk, hogy mit átélünk itt
hosszú lábadozás vagy... lassú halál.
                                 1992.

Hogyan tovább


Csoda csapdába ejtettem magam,
elmehettem volna, de már nem akartam.
Szabadulnék most, de már képtelenség,
a maradásnál nincs nagyobb őrültség.
Két magam leszek, ha ez így marad,
ijedt szabad madár és boldog rab.
Vágyom egy szép jövőt, rettegek a mától,
remegek a máért, és féltem az elmúltat.
Sch. J. 1991.

Az a perc


Csak szálltam, lebegtem,
súlytalanságom szinte fájt!
Álom volt minden,
és elrepült a pillanat
-felidézni hunyom szemem,
a valóságot elfelednem
- egy kicsit még -
Kérlek!
Engedd!
1993. aug. 30.

Jó lenne

Jó lenne sírni,
verseket írni,
jó lenne.
Jó lenne, ha köd szállna szememre,
és megihletne a költészetre,
jó lenne.
Jó lenne, ha hullna a harmat,
szép sorba rakni szép szavakat,
jó lenne.
Jó lenne zokogva ágyra borulni,
ágytakarómból is rímet csiholni,
jó lenne.
Jó lenne, ha szívem megszakadna,
törötten is csak Neked szavalna,
jó.....már jó!
1992. márc. 22.

Ébresztő



Rázz meg végre,
rázz meg jól!
Tavaszi szél
ébressz fel!

Lagymatag ábránd,
álmatag idők
múljatok már,
múljatok el!

Menni kéne,
indulni végre,
friss erővel
törni a célra!

Tűzzel szeretni!
Szívből küzdeni!
Szállni, repülni,
nézni a napba!

Jó reménnyel,
élettel telve,
szilárd hittel
várni a holnapra!
1998.

Önarckép 1992



Szomorú, barna szemekből
néha krokodilkönnyek peregnek,
máskor sehol sem találnál
még egy ilyen pajkos tekintetet.

Az ökölbe szoruló, vagy
remegő és tétova kezek
ugyanazok, ha simogatnak
oly lágyak és olyan szelídek.

Összeszorított ajakok
szótlanok, ha fájnak a gondolatok,
csókolni puhák, selymesek,
van, hogy repkednek róla a mondatok.
                               1992. márc. 4.

2013. május 20., hétfő

a látnok


Ember! a sebhely arcodon
- tudtam - heg életeden is,
s egy asszony manduláján
ma száz rózsa kinyílik.

A gyermek szeme látni fog,
ha nem prédálja könnyeit,
s, hogy a magam Szomorán
majd egy másik látnok segít.
                           1992. márc. 20.

Elsőáldozásra


Évek óta tanítasz
szépre,jóra minket,
most ideállunk eléd,
hogy megköszönjük Néked.

Megköszönjük szóval,
köszönjük virággal,
s hadd köszönjük meg
egy rövid kis imával:
   Uram, segíts
Jézus testét a lelkünkbe
áhitattal vennünk,
segíts az életben
az Ő útját követnünk.

Küldj áldást azokra,
kik minket szeretnek,
s tanításukkal
Jézushoz vezetnek.
      Ámen.
                      2003. máj

Májusi ébresztő


Egy napsugár beszökött az ablakon
és köszönt.
Megcsiklandozott, nevetett, árasztott
fényözönt.
Koppant az üveg,
egy kismadár is beüzent:
- Az erdő s a mező reggelre
millió virágot teremt.
Futottam, hogy szedjek
egy szép csokrot Neked,
drága jó Mamikám,
hogy örüljön a szíved!
2002. máj.

Múltamhoz




Légvárban élek,
mit naponta lerombolok,
majd felépítem újra,
boldogságtól és
bánattól ebben tombolok
távozásod óta.

A bánat nem olcsó,
a szerelemnek ára van,
sokba kerülnek a könnyek.
S én gazdag vagyok,
de mégsem kártalan;
nem is örülnék olcsó örömnek.

Ami ma légvár,
minden vagy semmi lesz holnap;
falat építek: a jövőt,
falba ütközöm:
megőrzöm a múltat...
Tőle és tőled kérek erőt!
       Köszönöm!
                         1992. okt.

Jó, hogy te örökre maradsz



Kérlek, ne hányd a szememre most a könnyeket,
Sírtam akkor is, mikor Téged vesztettelek.
De Te nem hagytál el, "csak" meghaltál,
- az ő csókja most más ajkára talál.
Te itt élsz ma is, s örökre bennem,
- őt a szívemből kellett kitépnem.
Az utánad maradt sebet gyógyították
az emlékek - mi belőle itt van, csak szilánk,
élesen mélyen a lelkembe fúródik,
éget és mar, míg gennyesre meggyűlik,
hogy az immunitás - életösztönöm -
segítsen - mint idegent - magamból kilöknöm.
                                              1992. márc. 6. 

Félek



Egy kacagás, egy mosoly,
gyermekem könnyei,
felebarátok komoly,
megfontolt szavai -
ezek maradtak nekem.

Két négyzetméternyi fű,
három tő virág -
Hozzád már csak ennyi fűz,
- ilyen a világ -
hamis gyöngyei életemnek.


És itt van a titkolt vágy,
az új szerelem,
mely lelkem bűntudatát,
- vadfüvet terem -
lassan magánnyá foszlik szét.
                        1991. máj.

Még mindig nem elég



Adjatok nekem minden kínt,
minden fájdalmat és bánatot.
Legyen az enyém minden betegség,
minden seb és fekély.
S ha mindezt megkaptam,
boldogan halok meg akkor,
- miattatok halok meg -,
és értetek,
mert magammal vihetek
minden bajt és szenvedést.
Pokolra velem!
Vörösszarvú vigyorgó Ördögök
tűzrevetnek majd a hozományommal
...de velem égnek ők maguk is!
Lángokon hamvadjak el,
égjen minden bűn,
minden rossz szenvedély,
ne maradjon, csak a jó,
a szeretet, a remény ... Nektek!
Ég Veletek!
                1982.

zűrzavar


zengő zivatar;
zümmögő, zakatoló zagyvaság;
zenitre zúduló zene;
zabolátlan zergetánc;
zord zár;
zokog a zöldike,
züllik a zebra,
zizzen a zab a zamatos.
zátonyra zökken a zarándokhajó,
zéróba zuhan a zefir,
zápul a zálog.
                         1992. ápr. 25

Üveggolyó


............mit kezedbe adtam,
ócska kis kacat,de kedves.
Emeld szemedhez néha, kérlek,
látni fogod, mily egyszerűen nemes.
 
Láthatod benne a napfényt, a felhőt,
hajnal bíborát, az esőcseppeket,
víztükrön szikrázó alkonyt is,
és a fájdalmas, borongó szürkületet.
 
Ott ragyog benne az élet..., mely enyém.
S e kis golyóban,lásd, Neked tartogattam:
Tied a nevetés a dal a könnyek -
gurítsd el,...vagy markold szorosabban!
 
                                   1992. jun.19. 

Álom


Pireneusok hófödte ormán állok,
onnan nézem e rusnya világot,
s kiáltok:
szórom, köpködöm az átkot!

Óraketyegés...forró nyáréjszaka.
Mégis fázom, takaróm lecsúszva.
Fordulok.
S mielőtt visszatérnek a gonosz álmok,
gondolatban mindeneket áldok.
           1992.juli. 01. 0 h 35'

szívdobogástalanok


 Száz halál
és száz születés,
egy élet
és egy elmúlás,
millió gondolat,
millió érzés
mi a világra jön,
azután elvész.
s a másik milliók,
meg sem születnek,
ki sem mondatnak,
élettelenek,
SZÍVDOBOGÁSTALANOK

2013. május 17., péntek

Csak Én



Felzokog egy dal az éjben,
s nem hallja senki, csak én....
talán nekem sír, talán értem sír.

Titok suttog kint a szélben,
s nem hallja senki, csak én...
talán nekem súg, talán értem súg.

Árny rebben a sűrű légben,
s nem látja senki, csak én...
talán hozzám jött, talán értem jött.

ps:
Isten arca fent az égen
feketében, kék-fehérben
néki csordul túl az énem,
benne élek, benne halok,
Országában országáig
önmagamból lépcsőt rakok.
Ámen