Szívemben a gaz rég gyökeret vert. Szerteágazik, mint földben a tarack. Hiába irtom tűzzel-vassal, fojtó karjai közt a vergődő malaszt úgy kapkod levegő után, mint a most született gyermek, ki nem tudja, hogy anyjára vágyik csupán, vagy fél a nem létét létre cserélni fel.
Hív a tenger Gyere ébredj a hajadon holdra Árad a víz felett fénylő sugár Téged óhajt ő, a haja barna Hidd, a bárka ma elhozza már. De te alszol és nem gondolsz azzal, Kit most ébren a szerelem tart, Szállok éjjel, ez a part vár s marasztal Napom, szívem is csak téged akar.
Hív a tenger már édes titka vár Hajósod halk suttogása szívedre száll
Megtaláltál és megtaláltalak, Ó angyalom és kincsem te vagy, Eltűnt béke, elveszett reménység, Lángom mindebből semmit sem hagy Szépek között immár te a legszebb Minden rózsánál szebben virítsz Egemen a legfényesebb csillag Ki egy földi mennyországba hívsz.
Hív a tenger már Édes titka vár Hajósod halk suttogása szívedre száll
Most hát viszlát, pihenj és majd holnap Mikor ébredsz a kelő nappal, Ott látod a távoli habokkal Boldogtalan kormányosodat. De te alszol és nem gondolsz azzal, Kit most ébren a szerelem tart, Szállok éjjel, ez a part vár s marasztal Napom, szívem is csak téged akar.
Hív a tenger már Édes titka vár Hajósod halk suttogása szívedre száll
Hív a tenger már Édes titka vár Hajósod halk suttogása szívedre száll
