Nem minden

Nem minden

Háromszor megtagadlak minden nap,
s háromszázszor is talán magamat,
amikor véres élű ékeink
belénk hasítanak.
A vonzás mágnestörvénye egyszer
eggyé rántott minket, - sunyi kényszer
a taszítás pólusa - s létünket,
hogy felérjük ésszel,
- a tovább hogyan lesz, és miképpen
kell összeraknunk szívünk még épen
maradt mozaikjait s burkolni
gyolcsba kemény-szelíden -
közelíts Kedves! Nézz álmaimra,
s mint apró gyermekünk, ha sírva
láztól szenved, hűvös tenyered tedd
égő homlokomra!

Nyiss utat nekem magad felé,
átlépve kapudat feledhetné
gyermekszívem balgaságait.
s minden tévedéssé
vált igazságot megbocsátana.
Nem kellene hozzá mea culpa
sem, hiszen lehetetlen elhinnem:
sorsunkba van írva a NEM!

Az utolsó metró

Az arctalanná vedlett városban
elmosódtak a mozdulatok,
s az összefutott remegő fények
szorosan belémölelték az alakod.

A búcsú kopogott egyre hangosabban
sietőssé vált lépteink alatt,
amikor az utolsó metróba beszálltunk,
mellénk ült a száguldó pillanat.

Ostrom alá vette a végtelent
a szemedből kiszakadt sugár
szemembe élesfényesen csapódott...

íriszemen még most is táncot jár,
s esténként két néma árnyék a peronon
összeforrva az utolsó metróra vár.

Festett szonett

Reggeli kávémmal iszlak magamba,

melegít a bársonybarna ölelés.

Titkon belebújsz minden gondolatba,

nappalomon vagy az aranysárga rés,

 

melyen át megérint szemed sugara,

s lelkem mélyére hatol a napsütés, 

benne most fahéj a derű illata...

Majd könnyem lesz az acélszín fénytörés,

 

mert míg éjjel álmom őrzi az álmod

és a színek szemedben összecsapnak, 

Te a tiszta égi hangokat várod,

és én hiába hazudnék magamnak, 

magányba hull a szivárvány-szeretés,

magába húzza köd-szürke feledés.

Veszt Miklós: Pilátus előtt

Kék

A szeretet színe kék.

Míg sötéten gyűlik lenn az ölet,

megalvad fenn az ég,

elég egy marék közöny,

romba dönt kő kövön,

hasadék, nyiladék...

A szeretet színe kék.

Sárember

Sárember  ( Parafrázis Nina Simone - Sinnerman c. dalára)

Ó sárember, hova futhatsz?

Te bűnös, elfutni hova fogsz? 

Futhatsz-e valahova?

Ezen a napon. 

És kapkodtam fűhöz-fához,

fejem sziklába vertem,

de a szikla szét nem törte fejem.

És futottam, kértem, a folyót,

Fogadj be, de az átkozott

hátán hordozott és kidobott.

És futottam, elértem a tengert,

Könyörülj!  de az átkozott a partra 

testem kisodorta

e szörnyű napon.

És futottam az Úrhoz,

hívtam:  Nézz le rám!

Uram! Hát nem hallod imám?

De az Úr -  El veled, 

pokolban a helyed!  -  letaszított,

és a mélybe hulltam ott.

Poklomban az ördög, ő volt ott velem,

amíg én sírtam:

Istenem! Istenem!

Adj erőt!

Adj Erőt!

Miatyánk, Ki vagy a mennyekben!

Tarts meg szerelmedben!

Tarts meg szerelemben!

Adj Erőt!

Nézz le rám!

Tiéd a hatalom,

ne úgy legyen,

ne úgy, ahogy én akarom.

Adj Erőt!

Hozz békét,

végy vissza Magadba

vedd el az árnyékom

szavaltam, s szavalta

a lélek a szózatot.

Ó igen! Ó igen!

Indultam, s elértem újra a folyamot,

és az öntelt tengert magam mögött hagyva

rohantam az Úrhoz

úgy kértem, dalolva

e csodás napon.

És szólt az Úr

Hol voltál gyermekem,

hogy imádban, csak a szavad leltem?

És szóltam: Uram, hallgass meg engem

Uram, Uram, hallgass meg engem!

Uram, Uram hallgass engem

egész napon át.

Sárember imádkozz, 

imádkozz, legyél az ima. 

Bűnös ember, imádban szűnj meg

e napon. 

És sírtam.

Adj erőt!

Adj Erőt!

Miatyánk, Ki vagy a mennyekben!

Tarts meg szerelmedben!

Tarts meg szerelemben!

Adj Erőt!

Nézz le rám!

Tiéd a hatalom,

ne úgy legyen,

ne úgy, ahogy én akarom.

Adj Erőt!

Hozz békét,

végy vissza Magadba

vedd el az árnyékom

szavaltam, s szavalta

a lélek a szózatot.

Dies irae

Kép: Nemes Zoltán 'mettor'

Tegnap volt, vagy holnap lesz talán
az emlékezés kopott téglafalán
alig hagyott nyomot, elfutott,
túllépett  kretén  keretén
és megállt a korhadt, vén
IDŐ.

Rudika álma ( in memoriam R. 1985-2004)

Azt álmodtam álmomban,
minden úgy van álmomban,
ugyanúgy van minden épp,
mintha nem is álmodnék.
Anya az én anyukám,
és apa az apukám,
és a szomszédnéni is
ugyanaz, mint ébren is.
De én mégis más voltam,
ébren voltam álmomban,
két lábam és két kezem
mozdult mégis rendesen.
- azelőtt, ha álmodtam,
béna voltam álmomban,
vak  voltam, szemfénytelen,
s hangjaimban képtelen
volt minden hang. -
És álmodtam, szólt a gong.
álmodtam, hogy meghalok,
de tudtam már: csak álmodok.