Nem minden

Nem minden

Háromszor megtagadlak minden nap,
s háromszázszor is talán magamat,
amikor véres élű ékeink
belénk hasítanak.
A vonzás mágnestörvénye egyszer
eggyé rántott minket, - sunyi kényszer
a taszítás pólusa - s létünket,
hogy felérjük ésszel,
- a tovább hogyan lesz, és miképpen
kell összeraknunk szívünk még épen
maradt mozaikjait s burkolni
gyolcsba kemény-szelíden -
közelíts Kedves! Nézz álmaimra,
s mint apró gyermekünk, ha sírva
láztól szenved, hűvös tenyered tedd
égő homlokomra!

Nyiss utat nekem magad felé,
átlépve kapudat feledhetné
gyermekszívem balgaságait.
s minden tévedéssé
vált igazságot megbocsátana.
Nem kellene hozzá mea culpa
sem, hiszen lehetetlen elhinnem:
sorsunkba van írva a NEM!