............mit kezedbe adtam,
ócska kis kacat,de kedves.
Emeld szemedhez néha, kérlek,
látni fogod, mily egyszerűen nemes.
Láthatod benne a napfényt, a felhőt,
hajnal bíborát, az esőcseppeket,
víztükrön szikrázó alkonyt is,
és a fájdalmas, borongó szürkületet.
Ott ragyog benne az élet..., mely enyém.
S e kis golyóban,lásd, Neked tartogattam:
Tied a nevetés a dal a könnyek -
gurítsd el,...vagy markold szorosabban!
1992. jun.19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése