Beteg a szerelmünk s titkoljuk előtte,
hadd higgye, múló rosszullét,
s ha mosolyunkra visszamosolyog,
bennünk is élteti a gyógyulás reményét.
De gonoszak vagyunk is hozzá!
...mert fuldoklik, ami fáj a torkán akadt;
öklendezne, hogy okádjon, köpjön -
mi erőltetünk reá nyugalmat.
Félünk, hogy a roham végzetes lenne,
s az orvosság drága, s messze van...
csak nézzük s őrködünk felette
míg lélegzik...míg a szíve dobban.
Mert ítéltünk, de nem tudjuk
a titkos papíron mi is áll,
nem tudjuk, hogy mit átélünk itt
hosszú lábadozás vagy... lassú halál.
1992.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése