Szomorú, barna szemekből
néha krokodilkönnyek peregnek,
máskor sehol sem találnál
még egy ilyen pajkos tekintetet.
Az ökölbe szoruló, vagy
remegő és tétova kezek
ugyanazok, ha simogatnak
oly lágyak és olyan szelídek.
Összeszorított ajakok
szótlanok, ha fájnak a gondolatok,
csókolni puhák, selymesek,
van, hogy repkednek róla a mondatok.
1992. márc. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése