Azúr ég alatt megláttalak.
Bronz éggel szívembe zártalak.
Mélykék ég alatt megöleltelek,
vörös ég alatt csak néztelek,
csak néztelek, csak csodáltalak,
mióta vagyunk itt egyazon ég alatt?
Belőlünk kiszökött ezer gondolat
merre kószált, míg megtaláltalak?
Most a miénk a szivárványos ég,
most bárányfelhőkkel habos még,
lilába hajlik a hegyek fölött,
aztán csillagokkal ezüstözött,
mint sötét hajunkban a szálak,
múlt időkre világítanának,
de tenyerembe simul tenyered,
együtt nézzük az arany eget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése