...

A múlton tapogatózom vakon,

mért nem adatik meg hallanom

a régi dallamot,

érezni újra a  szép szerelmet,

ahogy tenyérbe, fülbe lehelted

drága szólamod.

...

úgy láttalak meg tegnap téged

sivatagom délibábjaként,

mint homokba égetett létem

fölé rajzolt egyetlen reményt.

Anyagtalan vágyból nemzetted

- szomjhozó nap az élet delén -

és gyémántreményű szerelmed 

rám talált, mint sötétre a fény.

...s most

Elhangolódott húron pengetek,

zizeg, dorombol, még meg-megremeg

e vágy - sóhajtásnyi

aztán rút harag és komisz sebek

álnok csöndje tört tükörképeket

szúr szívembe - fájni.